| Hip-Notics beszámoló
Bocs a késésért, de végül azért csak felkerül ez is. Szóval október 25-én az egész család: szülőkkel és Benedekkel (öcsém) elindultunk felfedezni az Antalya-ban található, sokak által a világ egyik legjobb pályájának tartott Hip-Notics Cable Parkot. Nem kis várakozással készültem az útra, köszönhetően többek közt Bakró Bazsi útinaplójának a Wakeboarder Magazin hasábjain, vagy Fetzy történeteinek. Antalya-ba érkezve már várt bennünket az autó, amit nem kis nehézségek árán sikerült kibérelnünk. A családi GPS is kiválóan működött az interkontinentális küldetésünk minden pillanatában (na jó, majdnem minden pillanatában;) ), így gond nélkül megtaláltuk a létesítményt, ami valóban lenyűgöző. Fénysebességgel elhelyezkedtünk: kikapkodtuk a boardshortjainkat és deszkáinkat a csomagból, és már ott is álltunk a startban. Még a vízen is alig hittem, hogy október végén 27-28 fokban és 22-23 fokos vízben tudok csúszni. De nem csak nekem tetszett: Benedek is nagyon élvezte a csúszást, erről bizonyítékkal szolgálnak a fotók is a Galériában. Amúgy a park tele volt, Európa minden tájáról voltak riderek: angolok, franciák, bulgárok Emil Tzolov vezetésével, hollandok és németek. Később megérkezett Bernard Hinterberger és Dominik Gührs is, akik ki voltak éhezve a csúszásra, lévén a hónap elején álltak utóljára deszkán... bár ez nem nagyon látszott meg a trükkjeiken. Persze a wakeboardé volt a főszerep, igyekeztem kihasználni az időt és a különleges körülmények adta lehetőségeket. Fantasztikusan tiszta víz, király kezelők (!), szuper elemek - megvolt a nagy A Frame!!, éjszkai csúszási lehetőség - amiről sajna nem készült kép -, klassz volt. A csúszás mellett természetesen körül is néztünk a környéken, voltunk Antalya-ban, Side-ben és Aspendos-ban is. Ha arra jártok, ezeket nem szabad kihagyni. Alighogy berendezkedtünk már kezdhettünk is pakolni és november 1-én már idultunk haza - persze egy kiadós reggeli csúszást követően. Koraeste 6 fokban, az induláshoz képest 20 fokos különbséggel, szállt le a gép Ferihegyen, ami igazán drámai érzést kölcsönzött a hazaérkezésnek, amit csak tetézett a gyorsforgalmi-dugóban eltöltött közel egy óra. Hiába: otthon, édes otthon. De azért még bírtam volna egy kicsit a honvágyammal. Hip-Notics, I'll be back! THX Barisnak Emilnek és Murath-nak a sok segítségért. CU soon! PeBi |
